Kicsoda
Jézus? A Biblia szerint az Istennel
való kapcsolatod az erre a kérdésre adott válaszodtól függ. (2 János
9:1, János 2:22-23). A hagyományos keresztény tanítás szerint
Jézus Isten, aki emberré lett, ugyanakkor Isten is maradt.
János evangéliumának nyitó versei nyilvánvalóan ezt a tanítást
támasztják alá:
„... és Isten vala az Ige ... és az Ige testté lett”.
(János 1:1,14)
A Biblia valóban azt tanítja, hogy Krisztus Isten
és ember volt egy személyben, vagy a keresztények tévedtek János
Krisztusról szóló kijelentésével kapcsolatban?
Legtöbbünk már beszélgetett Jehova Tanúival és elcsodálkozott a
Krisztussal kapcsolatos különös tanításukon. Az általuk használt Új
Világ Fordításban a János 1:1 azt mondja: „és egy isten vala az Ige”.
Helyesen mutatnak rá arra, hogy miközben a görög nyelvben létezik
határozott névelő (a, az), ezzel ellentétben viszont nincs benne
határozatlan (egy). A János 1:1 második felében János használja a
határozott névelőt, tehát fordíthatjuk így: „és az Ige vala az
Istennél”. Ezek a bibliafordítók úgy hiszik, hogy, mivel a vers végén a
névelő nincs kitéve az Isten szó előtt, János bizonyára a kettő közötti
ellentétet szándékozta kifejezni, tehát az „egy isten vala az Ige”
fordítás helyénvaló.
A névelő nélküli görög főnevek esetében a bibliafordítók némelykor
helyesen használják a magyar határozatlan névelőt. Helyénvaló ez a
fordítási mód a János 1:1-ben? Az Újszövetségben az „Isten” szó több
százszor fordul elő, ezek közül sok esetben névelő nélkül. Így hangzana
a János evangéliumának bevezető részében (első 18 vers) található négy
igeszakasz fordítása, ahol az Isten szó előtt nincs névelő: „Vala egy
ember, akit egy isten küldött, kinek neve János” (1:6) „Valakik pedig
befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy egy isten fiaivá legyenek...”
(1:12) „Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak
indulatjából, hanem egy istentől születtek.” (1:13) „Soha senki nem
látott egy istent...” (1:18) Az „egy isten” kifejezés a négy közül
egyikben sem állja meg a helyét.
Hogyan tudhatjuk meg, hogy vajon helyes-e az első vers fordítása?
Először azt kell megkérdeznünk, hogy vajon János miért tette ki a
névelőt az isten szó elé az első alkalommal, és miért hagyta azt el
másodszor? A görögben a névelő használatának általános szabálya az,
hogy a névelő beazonosít valamit, a névelő hiánya pedig leír valamit.
Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a kitett névelő rámutat egy konkrét
dologra, ha viszont nincs névelő, akkor az a főnév minőségét
hangsúlyozza.
A fordításunkat így is kibővíthetnénk: „Az Ige isteni minőséggel bír.”
A fordításnak ugyanez az alapelve azt is megmutatja, hogy miért lett
volna helytelen a névelő használata az Isten szó második előfordulása
esetében. Az Isten szó első előfordulása egy konkrét Személyre utal. Ha
a névelő meg lenne ismételve, ez azt jelentené, hogy Isten és az Ige
ugyanaz a személy. Az Ige és az Atya nem ugyanaz a személy. „Az Istent
soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, az
jelentette ki őt.” (1:18)
Pontosan mit értett János az alatt, hogy az Ige isteni minőséggel bír?
A kérdésre adható választ először a szövegösszefüggésben keressük. A
harmadik vers ezt mondja: „Minden ő általa lett és nála nélkül semmi
sem lett, ami lett.” János egy első századbeli zsidó volt. Tisztában
volt azzal az ószövetségi tanítással, hogy a mennyet és a földet Jehova
Isten teremtette (1 Mózes 2:4). A „kezdetben” kifejezés használatával,
ahogy Mózes első könyve is kezdődik, János valójában a teremtés
történetre emlékeztet bennünket. Ha minden dolgot az Ige alkotott,
akkor ő bizonyosan Jehova Isten.
A mi Jehova Tanúink erre valószínűleg azt válaszolják, hogy Jehova
teremtette az Igét, és ők közösen minden egyéb dolgot. Hogyan
illeszkedik ez a feltevés a szövegösszefüggésbe? Figyeljük meg az első
versben található „vala” és a harmadikban levő „lett” (szó szerint
„létrejött”) közötti ellentétet! A hatodik versben, ahol az apostol azt
mondta: „Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János”, ugyanazt a
szót használta, mint amit a harmadik versben használt a teremtéssel
kapcsolatban. Szó szerint: „létrejött egy ember, akit Isten küldött...”
János teremtmény, az Ige viszont volt.
Ugyanezzel az ellentéttel magyarázta a farizeusoknak Jézus az ő
származását a János 8:58-ban. „Mielőtt Ábrahám lett (ugyanaz a szó,
mint a János 1:3 és 6-ban) én vagyok”. Vegyünk észre két dolgot a
kijelentéssel kapcsolatban! Először azt, hogy fordíthatnánk így is:
„Mielőtt Ábrahám létrejött volna, én vagyok.” Másodsorban az „én
vagyok” helyett azt várhattuk volna Jézustól, hogy azt mondja „én
voltam”. Sok bibliatudós hiszi, hogy Jézus az ő szóhasználatával arra
akarta a hallgatóságát emlékeztetni, ahogyan magát Isten azonosította
Mózes előtt a 2Mózes 3:14-ben: „Vagyok, aki vagyok”. Jehova az „én
vagyok az” kifejezéssel is azonosította magát. Például: „Ti vagytok az
én tanúim, így szól az Úr; és szolgám, akit elválasztottam, hogy
megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az,
előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!” A görög Septuaginta
fordítói ugyanazokat a szavakat használták, amelyeket Jézus használt a
János 8:58-ban. A farizeusi reakció Jézus állítására azt mutatja, hogy
megértették, hogy Istennek vallja magát. (8:59)
A 20. fejezet utolsó verseiből is megerősítést nyer Jánosnak az a
szándéka, hogy Jézust mint nagybetűs Istent mutassa be nekünk. A 21.
fejezet egy utóirat, és így nem része a könyv alapfelépítésének. János
éppen azelőtt jegyzi fel Tamás szavait, mielőtt befejezné a könyv fő
részét. Miután Jézus eloszlatja a kételyeit, Tamás így kiált fel: „Én
Uram, és én Istenem!” A magyar nyelvben mi nem használunk névelőt
közvetlen megszólításnál. A görögben ez azonban néha előfordul, és
Tamás is használta itt. Szó szerinti fordításban: „Az én Uram és az én
Istenem!” Az utolsó kételkedő tanítvány is belátta János nyitó
állításának igazságát, hogy „Isten vala az Ige”.
Lehetséges-e logikailag , hogy Jehova Isten teremtsen egy másik lényt,
majd ők ketten közösen teremtsenek minden egyebet? Ha mindent az Ige
teremtett, akkor az Ige nem lehet teremtmény, mivel „nála nélkül semmi
sem lett, ami lett” .Ézsaiás egyetért ezzel a következtetéssel. A
44:24- ben Jehovát idézi, aki így szól: „Én vagyok az Úr (Jehova), aki
mindent cselekszem, aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a
földet magamtól.” Mivel Jehova mindent magától alkotott, és mivel
minden dolgot az Ige teremtett, az Ige minden bizonnyal Jehova.
János evangéliumának nyitó szakasza nem az egyetlen olyan hely, amely
azt tanítja, hogy Jézus a Teremtő. A Kolossé 1:16 azt mondja, hogy
Őbenne teremtetett minden, mind a láthatók, mind a láthatatlanok.
Vegyük észre, hogy Pál nem azt mondja, hogy Krisztus alkotott mindent,
kivéve saját magát!
Ez a traktátus néhány példát tartalmaz abból a bőséges forrásból, amely
azt bizonyítja, hogy az újszövetség írói Jézus Krisztust Istennek és az
Atyával egyenlőnek tartották. Jézus Krisztus azért jött, hogy a
megváltónk legyen. Ha elfogadjuk Őt, Isten gyermekeivé lehetünk.
(János1:12)
Pécs - Rózsadomb
Polgárszőlő utca 1.
Vasárnap
10:00 - Istentisztelet
17:00 - Istentisztelet
Szerda 18:00 - Istentisztelet és imaközösség
Email: info@bibliabaptista.hu
Telefon: