Miért jövünk össze a hét közepén, szerdánként, istentiszteleti alkalomra?

• Feltöltődjünk

• Bátorítást találjunk

• Közösségben legyünk egymással

• Imádkozzunk

Isten úgy alkotta meg az emberi testet, hogy naponta, sőt naponta többször kell táplálkoznia.

A táplálkozási szakemberek szerint is az egészség egyik fontos összetevője a rendszeres, kiegyensúlyozott táplálkozás. A kiegyensúlyozott azt jelenti, hogy nem egészséges napjában csak egyszer étkezni, és akkor jó sokat, hanem többször kellene enni, arányos mennyiségeket.

A lelki táplálkozásra is igaz, hogy nem egészséges csak egyszer egy héten, vasárnap fogyasztanunk az élő kenyérből, az Igéből, hanem szükségünk van köztes étkezésekre is.

Egy ilyen köztes étkezés a szerdai alkalom. Nem ez a fő étkezés, de átsegít bennünket a vasárnapok között.

Azért jövünk össze szerdánként is, hogy megerősítést nyerjünk az Igéből, bátorítsuk egymást, imaközösségben legyünk egymással.

Ez a világ mindent megtesz azért, hogy elfelejtkezzünk Istenről.

Ad nekünk tömérdek elfoglaltságot, elintézendő ügyeket, megoldandó problémákat. Sokféle feladattal halmoz el bennünket. A fennmaradó időre pedig mindenféle szórakoztató eszközzel vesz minket körül. Ezek mind olyan dolgok, amelyek elvonják a figyelmünket Istenről.

Ha pedig már elfordult a tekintetünk Istenről, könnyen lehet mindenféle bűnre csábítani minket.

Ezért fontos, hogy a hétköznapokon se felejtkezzünk el Istenről. Ezért szükséges a naponkénti áhítat.

Ezért nagyon jó, hogy a hét közepén is van lehetőségünk összegyűlni, és megemlékezni Istenről.

A megemlékezés legjobb módja a dicsőítés, amikor dicséretet mondunk Istennek.

Egy példával szeretném illusztrálni a dicsőítést.

Túlnyomásos kamra. Megakadályozza, hogy fertőző mikroorganizmusok jussanak be a beteghez.

A dicsőítéssel megakadályozhatjuk, hogy ártó gondolatok férkőzzenek a szívünkbe vagy az elménkbe. A dicsőítés a lelki egészség alapja, biztosítéka.

Forduljunk a Bibliához, és nézzük meg ott, hogyan adhatunk dicsőséget Istennek.

Olvasni: 150. Zsoltár

Ez a Zsoltárok könyvének fináléja, a végső doxológia.

A teremtés célja Isten dicsősége volt. Isten azért teremtette a világot, önmagát megdicsőítse általa. Sőt, a megváltás is Isten dicsősége miatt történt.

Ha pontosak akarunk lenni, akkor a Biblia fő témája nem a megváltás, hanem Isten dicsősége.

Ezért az ember létének is Isten dicsőítése ad értelmet. Tömören fogalmazva: Az ember fő célja Isten dicsőítése és a benne megtalált örök örömben élni.

Isten nem azért várja el a dicsőítést, mert annyira öntelt és hiú, hogy csak a maga dicsősége érdekli.

Egyrészt, Isten valóban méltó a dicséretre lényénél fogva. Az alapján, Aki Ő. Hatalmánál, bölcsességénél, szereteténél és minden más tulajdonságánál fogva Isten méltó a dicséretre.

Azért adta nekünk Isten a logikus gondolkodást, hogy általa meg tudjuk ismerni Őt. Már persze ami belőle emberi értelemmel megismerhető. Csak sajnos a legtöbb ember az Istentől kapott értelmét nem erre használja, hanem, hogy kitalálja, hogyan tagadhatná meg Istent.

De Isten dicsőítése szoros összefüggésben van a mi boldogságunkkal és örömünkkel.

Minél inkább megadjuk Istennek az Őt megillető dicsőséget, annál jobb lesz nekünk magunknak is.

Ebből a zsoltárból választ kapunk arra, hogy hol dicsőítsük Istent, miért dicsőítsük, hogyan dicsőítsük, mivel dicsőítsük, és ki dicsőítse Istent.

1. A dicsértet helye. Hol dicsérjük őt? (1. vers)

Két helyet láthatunk:

1. az Ő szent helyén. A Mennyben.

2. A hatalmának boltozatán. Vagyis a hatalmas égbolton.

(Zsolt 19:2) Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.

Más szóval úgy mondhatjuk, hogy mindenhol dicsérhetjük őt. A földön és a mennyben. Nincs olyan hely, ahol nem lehetne Istent dicsőíteni.

Az angyaloknak a mennyben éppen úgy dicsőíteni kell Istent, mint az embereknek.

Valahányszor bepillantást kaphattunk a mennybe, ott mindig folytonosan dicsőítő angyalokat láttunk.

Ézs 6:1 - 3

(1) Amely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;

(2) Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orcáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett;

(3) És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a [széles] föld az ő dicsőségével!

A szeráfok szavaiból megláthatjuk Isten dicsőségének legfőbb okát: az Ő szentségét.

Mint tudjuk, Isten szentsége az Ő abszolút tökéletességére utal. Isten tökéletesen bűntelen, tiszta, Ő az abszolút világosság. Isten tökéletes bölcsességű, Mindenható.

Isten tökéletessége, és így szentsége azonban sokkal nagyobb annál, amit mi a tökéletesség alatt el tudunk képzelni. Isten minden emberi mértéket és elképzelést meghaladóan Szent.

Isten szentségének látványa, megtapasztalása minden lényt azonnali hódolatra indít. Ezt látjuk Ézsaiás esetében is.

(Ézs 6:5) Akkor mondék: Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!

Ézsaiás talán úgy gondolta, hogy elég jó ember. Igyekezett a korszak vallásos előírásainak mindenben megfelelni. Amikor azonban Isten valóságos szentségével szembesült, rájött, hogy mennyire nem üti meg az isteni tökéletesség mércéjét.

(Ézs 64:5) És mi mindnyájan [olyanok] voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertőztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!

Ahhoz, hogy Ézsaiás Istenhez szólhasson, el kellett távolítani tőle a hamisságait. A szeráfok ezt az oltárról vett eleven szénnel végezték el.

Tisztátalan ajkú ember nem dicsőítheti Istent! Csak akit Jézus Krisztus vére megtisztított a bűntől, dicsőítheti Istent az Ő szentségében.

Találhatunk egy Ézsaiáshoz nagyon hasonló igerészt a Jelenések könyvében.

Ebben nem csak a dicsőítés helyéről, hanem idejéről is olvashatunk.

(Jel 4:8) És a négy lelkes állat, amelyek közül mindeniknek hat-hat szárnya [vala], körös-körül és belül teljes [vala] szemekkel; és meg nem szűnik [vala] nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki vala és aki van és aki eljövendő,

Azt láthatjuk itt, hogy a négy lelkes állat, akik valószínűleg azonosak az Ézsaiásnál látható szeráfokkal, szüntelenül, éjjel nappal dicsőítették Istent.

A mi dicsőítésünknek is hasonlónak kell lennie itt az égboltozat alatt, amit Isten teremtett. Szavainknak és tetteinknek szüntelen Istent kell dicsőíteniük. Erre kapunk itt felszólítást.

2. Másodjára a dicséret okát láthatjuk: Miért dicsérjük Istent?

Két okot láthatunk:

1. Hősi tetteiért

2. Nagyságáért

Isten nem úgy várja el a dicséretet, hogy ne szolgáltatna rá okot, amiért dicsőíthetjük Őt. Isten azért kell dicsérni, mert megérdemli!

Nemcsak Isten, de még emberek felé is udvariatlanság, sőt tiszteletlenség, ha elmulasztjuk megdicsérni őket, amikor olyat tettek, amivel ezt kiérdemlik.

Isten olyan nagy tetteket vitt végbe, amelyek megövetelik, hogy dicsőséget adjunk Neki ezekért!

a) Elsősorban tehát hősi tetteiért, amelyeket véghezvitt, hálával tatozunk Istennek. Az ÓSZ-ben számos nagy tettet, csodát láthattunk, melyet Isten véghezvitt népe érdekében.

Mi az a legnagyobb tett, amit miértünk vitt végbe Isten?

A Fiának, Jézus Krisztusnak az áldozata, amellyel megváltott bennünket a bűneinek alól. Nem beszélve a Szent Lélek munkájáról, amellyel képessé tett bennünket arra, hogy elhiggyük mindazt, amit Jézus értünk tett!

b) Dicsérjük Őt nagyságához méltóan! Hősi tetteiért hálával tartozunk, nagyságáért pedig dicsérnünk kell Istent!

Dicséretünk nem szabad, hogy csak valami olcsó, földhözragadt dicséret legyen! A zsoltáríró arra szólít fel, hogy nagyságának gazdagsága szerint, méltóképpen dicsérjük Istent. Nem csak azért kell dicsérnünk Istent, amit tett, hanem még inkább azért, Aki Ő!

Bűnt követünk el, ha nem lelkesedünk Teremtőnk és Megváltónk nagyságán és tettein!

3. A dicséret mértékét, tehát, hogy hogyan dicsérjük Istent, szintén a 2. versben láthatjuk: Nagyságának gazdagsága szerint.

Ehhez nem is nagyon kell magyarázatot fűzni, mert megtette ezt már Dávid. Ha egy kicsit bővebben szeretnénk látni, hogyan lehet dicsérni Istent az Ő hősi tetteiért és nagyságához méltóan, akkor lappozzunk vissza, és olvassuk el a 145. Zsoltárt.

Ennél jobb magyarázatot úgysem lehet fűzni ahhoz, hogyan dicsőítsük Istent

Amikor Isten nagyságáról, csodálatos dolgairól elmélkedünk, azzal máris dicsőítjük Őt!

4. A dicséret eszközeiről, azaz, hogy mivel dicsőíthetjük Istent, a 3-5 versekben olvashatunk.

A hangszerek pontos beazonosítása elég nehézkes. Lényegében ahány fordítás, annyiféleképpen vannak megnevezve a hangszerek. Némelyik talán hasonlatos a ma ismert hangszerekhez, de biztosan nem pontosan olyanok voltak, mint amiket használunk. Ami biztos, hogy említve vannak húros, fúvós és ütős hangszerek.

A zsoltáríró tehát azt mondja, hogy mindenféle hangszerből álló zenekarral dicsőíthetjük Istent. Örvendezve dicsőítsük Istent.

A sokféle hangszer tehát azt jelenti, hogy bármilyen zenei stílusban dicsőíthetjük Istent? Bizonyára nem ezt jelenti!

A zsoltár elején olvastuk, hogy Istent az Ő szentségében lehet és szabad csak dicsőíteni. Nem dicsőíthetjük Istent tisztátalan módon. Olyan zenei stílusban, amely világias, a világi kultúra által beszennyezett.

Mind az ütős, mind a húros, és mind a fúvós hangszerek között lehet találni olyanokat, amelyek nem a világ istentelen zenei kultúrájának emblematikus hangszerei.

Említi a zsoltáríró a táncot is. Tánccal is kellene tehát dicsőítenünk Istent? Igen, lehetne tánccal is dicsőíteni Istent, ha a tánc azt jelentené ma, mint amit jelentett a zsoltár keletkezésének idején.

Ma azonban a tánchoz kapcsolódó asszociációk miatt az semmilyen formában nem alkalmas Isten dicsőítésére. Sőt, sokkal inkább valami egészen más, a testi vágyak megjelenítésére és dicsőítésére szolgál.

Ne felejtsük el, hogy nekünk az ÚSZ fényében kell az ÓSZ-et értelmeznünk, és nem fordítva! nem lehet az ósz-i istentiszteleti mintákat automatikusan az ÚSZ idejére alkalmazni.

1Thess 5:21-22

(21) Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok!

(22) Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!

Nem csak ami egyértelműen gonosz, attól kell őrizkednünk, hanem attól is ami gonosznak látszik! Ami csak kicsit is hasonlít ahhoz, ami gonosz, attól őrizkednünk kell!

Ebből kiindulva a táncot jobb, ha nem vesszük fel az Istent dicsőítő eszközeink közé.

Egyszer majd a jövőben, a Millennium alatt a tánc bizonyára ismét alkalmassá válik Isten dicsőítésére. De most nem alkalmas.

5. Végezetül a 6. versben láthatjuk a dicséret alanyait, vagyis, hogy kik dicsérjék az Urat?

Minden lélek!

Isten minden embertől elvárja, hogy dicsérje Őt!

Te dicséred Őt? Tetteid, beszéded, gondolataid dicsőítik Őt?

Végezetül lapozzunk az ÚSZ-hez, és nézzünk meg egy igerészt, hogy hogyan kell alkalmaznunk nekünk, keresztyéneknek a dicsőítést.

Kol 3:16-17

(16) A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.

(17) És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében [cselekedjetek], hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.

Remélem, sikerült valamelyest eleget tenni Pál itt leírt intelmeinek, és ez a dicsőítő zsoltár tanított és intett benneteket. Most hamarosan lelki énekkel is zenghetünk majd hálát az Úrnak.

A hét hátralévő részében pedig mindent, amit cselekszünk vagy mondunk, az Úr Jézus nevében tegyük! Ezzel is hálát adva az Atya Istennek Jézus Krisztus által!