Elérkeztünk a hívő két természetéről szóló tanítássorozat utolsó részéhez.

Röviden vegyük át, hogy miről is szólt ez a tanítás.

Onnan kezdtük, hogy minden hívő, aki valóban újonnan született, tapasztal egy belső küzdelmet. Akarja tenni a jót, de valami mégis arra ösztönzi, hogy azt tegye, amit nem akar.

Az Ige felfedi előttünk ennek a megtapasztalásnak az okát. Isten megtéréskor egy új teremtést, egy új, belső embert helyez belénk, hogy általa legyünk képesek követni az akaratát. Elvágja a bűn kötelékét, amely eddig uralkodott rajtunk. Azonban azzal, hogy mi már nem vagyunk a bűneinkben, a bűn, a régi természetünk, az ó vagy külső emberünk bennünk marad. E kettő pedig egymás ellen törekedik.

Nem az történik tehát, hogy megtéréskor Isten gyökerestől kirántja a régi természet fáját, és újat ültet a helyére.

Sem az, hogy Isten rácsap, mint egy varázspálcával a régi természetre, és az egy csapásra jóvá változik.

Mindezek ellentmondanának a tapasztalatunknak is. Sok hívő nem biztos benne, hogy meg van-e térve, mert látja magán, hogy még mindig követ el bűnöket. Pedig valójában éppen ez a bizonyítéka annak, hogy újonnan született.

Néhányan azt tekintik bizonyítéknak a megtérésre, hogy Isten segíti őket az életük bizonyos dolgaiban. De ez még nem bizonyíték. Sőt, az ilyesmi jöhet az ördögtől is.

Végül a legelterjedtebb a vallásos elképzelés, mely szerint az ó ember megfelelő képzéssel és neveléssel Isten számára elfogadhatóvá formálható. Nekünk azonban nem emberibb emberré, hanem új emberré kell válnunk, melyről ezt olvassuk, hogy „ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”   

Az igazi hívő tehát az, aki kétszer születik: egyszer lentről, test szerint, és egyszer fentről, Istentől. És az ember tudni szokta mind a két születésének időpontját.

Továbbá a hívő csak egyszer hal meg, amikor a teste meghal.

mindenki más azonban csak egyszer születik, de kétszer hal meg. Egyszer test szerint, másodszor az utolsó ítélet után, melyet második halálnak nevez a Biblia.

Az előző alkalmak során megnéztük a felelősségünket a régi, majd az új természettel szemben.

Van még néhány dolog a két természettel kapcsolatban, ami a gyakorlati következtetések, és tanácsok sorába tartozik. Felfoghatjuk egyfajta összegzésnek is.

Gyakorlati tanácsokat mondtam, de mégse tekintsétek ezeket úgy, mint valami szabályokat vagy előírásokat, melyeket követve lelkibekké lehet válni. Ilyen szabályok az ó embernek nagyon tetszenének, és rögtön meg is ragadná a lehetőséget, hogy használja őket.

Nem elég azonban ismernünk a hívő két természetéről szóló tanítást. Meg is kell ragadjon bennünket a benne rejlő igazság. Ha pedig megragadott bennünket, akkor

 

1.            Naponta meg kell tagadnunk a (hús)testet indulataival és kívánságaival együtt!

Újra és újra meg kell gondolnunk, hogy noha nem vagyunk már testiek, a (hús)testünk, a régi természetünk még mindig bennünk van, amíg az elragadtatás vagy a halál meg nem szabadít bennünket tőle.

(Róm 6:11 HUN) Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.

Ezt kell tehát gondolnunk! Nem éreznünk vagy megértenünk kell, hanem ezt kell gondolnunk.   

Ezt gondolni azt jelenti, hogy így tekinteni, ezt tartani, vagy ahogy korábban is utaltunk rá, ezzel számolni.

Naponta ezzel az tudattal kell tehát már élnünk. Hogy meghaltunk a bűnnek, és élünk Istennek. Nem önmagunkban élünk Istennek, hanem Jézus Krisztusban élünk. Ezért nem a magunk erejéből kell élnünk, hanem Jézus Krisztus ad nekünk erőt ehhez az élethez. Péter magyarázza ezt meg nekünk nagyon világosan:

(2Pét 1:3 HUN) Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való,

és hogyan teszi ezt?: Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;

Honnan vesszük tehát az erőt az életünkbe, hogy megtagadhassuk a testet a kívánságaival és indulataival együtt? Jézus Krisztustól!

Ez azt jelenti, hogy Ő betölt bennünket erővel automatikusan? NEM, hanem az Ő megismerése által ruházódunk fel ezzel az erővel.

Mi a következetés tehát? Ismerd meg Jézus Krisztust minél jobban és minél közelebbről, és így annál inkább képes leszel megtagadni a testet az indulataival.

Ha a testet meg nem tagadjuk, ezzel tágas kaput nyitunk a tévedés minden fajtája előtt. Ha az indeletvalókkal törődünk, nem az odafelvalókkal, akkor a testet  tápláljuk.

 A test táplálása vezet a vallásosság legkülönfélébb formáihoz, amikor Isten nevében törekszenek emberek a legkülönfélébb földi célok megvalósítására. A világbékétől elkezdve az anyagi sikerekig, az egészséges, boldog életig.

Ha azonban naponta előttünk áll ez a felelősségünk, akkor ez megóv minden olyan emberi elgondolástól, amelynek célja, hogy a testet jobbá, nemesebbé tegyük.

 

2.      A régi természettel való bánás módszere, hogy éheztetjük.

Ez azonban nem végezhető közvetlenül, hanem csak közvetve.

Hallottatok már olyanról, hogy valaki úgy lett öngyilkos, hogy visszatartotta a lélegzetét? 

Így nem lehet megfullasztani magunkat. Hasonlóan, a régi természet éheztetésének sem az a módszere, hogy fogjuk magunkat, és eldöntjük, hogy többé nem adunk neki enni. Ez így a levegő-visszatartáshoz hasonlóan közvetlen módon kivitelezhetetlen.

E helyett az új természetet kell táplálnunk helyette. Vagyis vegyük figyelembe az új természetünk kívánságait, és elégítsük ki mindig a menny, az Isten felé irányuló céljait.

Láttuk már, hogy az új természet tápláléka Isten Igéje. Azért erőtlen sok keresztyén, és esik el a test kívánságaiban, hogy nagyon soványan táplálkozik az Igéből.

Helyette azonban sokan elolvasnak mindenféle vallásosnak vagy keresztényinek tűnő irodalmat válogatás nélkül.

Ismét: nem arról van szó, hogy ne olvass keresztyén irodalmat, vagy egyéb irodalmat.

Ha lelki témáról szól egy írás vagy előadás, akkor mielőtt „fogyasztani” kezdenéd, győződj meg róla, hogy fogyasztható-e! Legyél tudatos fogyasztó! Ne csak a bolti élelmiszerek tekintetében, hanem a lelki táplálék tekintetében is.

Attól, mert valamit dr. vagy prof. előjelű ember írt, vagy mert az író nagy népszerűségnek örvend, nem biztos, hogy egészséges is, amit kínál.

Javaslom azt a háromlépcsős módszert, amiről korábban beszéltünk, a könyvek, cikkek, előadások megvizsgálásához.

Vagyis a közlés:

-         eredetének

-         tartalmának

-         és lehetséges következményeinek

biblikus megítélését. Csak ha ezek rendben vannak, akkor alkalmas a mondandójuk az elfogadásra.

De még ebben ez esetben is, ezeket az Ige mellett fogyasztd! Ne ezek legyenek a fő táplálékaid!

Miért nassolnak sokan? Mert nem táplálkoznak rendesen a főétkezések során.

Lényeges, hogy nem tudjuk táplálni egyszerre mind a két természetet. Nincs olyan táplálék, ami egyszerre mind a két emberünknek jó. Az az eledel, ami építi az egyik természetet, éhkoppon tartja a másikat.

A régi természet a világi bölcsesség táplálékán virágzik. Az új ember az Igén gyarapodik.

Ahogyan Jézus mondta: A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet. (: (Ján 6:63)

Csak Jézus, a testé lett Ige táplálja a lelket és ad életet.

Fogadd a szívedbe az Igét, ahogy a Példabeszédek is tanítja:

Péld 6:22-23 HUN

(22) Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.

(23) Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek útja a tanító-feddések.

Amikor valakinek a Bibliáról beszélünk, akkor, ha lehetőség van rá, ne csak fejből idézzünk igeverseket, hanem nyissuk ki a Bibliát, keressük ki az igerészt, és hagyjuk, hogy ő olvassa azt el. Hagyjuk, hogy maga az Ige szóljon. Ha mi idézzük, akkor ezt könnyen csak a mi véleményünknek fogják tartani.

Tegyünk úgy, mint Ezsdrás: „És felnyitá Ezsdrás a könyvet az egész nép szemei előtt… (Neh 8:5). Ez többet ér, mint csak idézni.

Nekünk sem használ, ha csak tudunk kívülről egy-két vagy akár több igeverset. Kell, hogy naponta olvassuk az Igét. A Biblia nem egy olyan kötelező olvasmány, amit a diák egyszer elolvas, dolgozatot ír belőle, és ezzel le van tudva a dolog. Nem elég nagyjából emlékezni a tartalmára.

A Biblia TÁPLÁLÉK, melyet naponta kell fogyasztani!

Amit vetünk, azt fogjuk aratni is. Erről beszél Pál:

Gal 6:7-8 HUN

(7) Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is.

(8) Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.

Kell ennél tisztább és világosabb magyarázat?

Pál egy intéssel kezdi: Ne tévelyegjetek! Isten nem hagy csúfot űzni magából! Nem engedi meg, hogy amit lélekben kezdtetek el, azt testben fejezzétek be. Isten csak a lélekből kivitelezett jó cselekedeteket fogadja el, amelyeket ráadásul Ő maga készített el a számunkra, hogy azokban járjunk. Ne akarjuk tehát a test cselekedeteit Isten előtt elfogadhatóvá tenni.

A második gyakorlati tanács tehát, hogy éheztessük az ó embert. De ne aszkézissel, hogy igyekszünk elfojtani a kívánságait, hanem közvetve úgy, hogy az Új embert tápláljuk az Igével. Az Igével táplált, megerősödött új ember pedig már szinte magától fogja teremni a lélek gyümölcsét gazdagon.

 

3. tanács: Soha többé ne vegyük magunkra a törvény igáját!

(Róm 7:6 HUN) Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.

A törvény a test számára rendeltetett. De nem azért, hogy a test a törvény teljesítése által elfogadásra találjon Istennél. Nem, mert nem is képes erre.

(Róm 3:20 HUN) Annak okáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.

A törvény tehát azért van, hogy nyilvánvalóvá – ismerté – legyen általa a bűn. 

Amikor ismét leereszkedünk arról a magaslatról, ahová a kegyelem helyezett bennünket, és ismét a törvény alá vetjük magunkat, akkor azt tesszük, amit a test szeretne, hogy tegyünk.

Ez az, amit az Írás úgy nevez, hogy „kiesni a kegyelemből”. Ez nem az üdvösség elveszítését jelenti, hanem egyszerűen azt , hogy a régi természetünk szerint élünk, a helyett, hogy az új helyett élnénk.

(Gal 5:4 HUN) Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek.

Hogyan történhet ez?

Például úgy, hogy megtér valaki, és utána a helyett, hogy valódi tanítvánnyá válna, és növekedne az Úrban, megelégszik azzal, hogy felvesz bizonyos vallásos külsőségeket.

 

4.      tanács: Nagyon fontos: más a vallás és más a keresztyénség!

A vallás szokásokkal törődik. Hagyományokkal. Külsőségekkel.

A vallás az igazi hívőkre is veszélyes nem csak névlegesen keresztényekre!

Amikor összehasonlítjuk a vallást az igazi keresztyénséggel, akkor hajlamosak vagyunk ténylegesen megtértek és a meg nem tértek közötti különbségre fókuszálni.

De amiről most szó van, az az, hogy egy valódi hívő is lehet vallásos!

Nekik szól Pál intése:

(Gal 3:3 HUN) Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?

Hogyan történhet ez meg? Akkor, amikor a keresztyén élet már csak a vallásos szokások szintjére süllyed le. Gyülekezetbe járásra, vagy már arra se.

Vigyáznunk kell, nehogy amit elkezdtünk amikor megtértünk lélekben, később testben folytassuk!

 

5.      tanács befejezésül: be feledjük, hogy ez az út nem mentes a szomorúságoktól és küzdelmektől.

 Nem csupán belülről, az ó emberünktől érnek támadások bennünket, hogy ne azt cselekedjük, amit akarunk, hanem kívülről is.

Két forrásból: a világtól és az ördögtől.

Emlékeztetnünk kell magunkat, hogy immár szabadok vagyunk a bűntől, és meg kell állnunk ebben a szabadságban.

(Gal 5:1 HUN) Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.

Továbbá számoljunk azzal, hogy üldöztetni fogunk!

(2Tim 3:12 HUN) De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.

A régi természet és az új természet közötti különbség az is, hogy a testi, vallásos emberek mindig üldözték az igazi hívőket.

Jézus, Saul, az „Egyház”.

 

A vallásosság ismertetőjegye az is, hogy csak ebben a világban reménykedik Krisztusban. Azt mondja, hogy hisz Jézus Krisztusban, de azt a hitet csak e világra akarja alkalmazni. Hogy itt jól menjenek a dolgok.

"Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk." (1Kor 15:19)

Jézus azt mondta: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Máté 11:28)
Ez a jézusi ígéret azonban csak akkor tud valósággá válni, ha valóban Jézushoz megyünk, és felhagyunk azzal a gyakorlattal, és az olyan tanítások követésével, melyek szerint nekünk ebben a világban kell megelégedettséget találnunk.