Igaz történetek gyülekezetünk tagjaitól arról, hogyan találkoztak Jézus Krisztussal.

Amikor megszülettem, a családom már pár éve rendszeresen járt vasárnaponként Isten Házába. Úgy nőttem föl, hogy hétköznapinak számított otthon az, ha közösen imádkoztunk, vagy olvastuk a Bibliát. Hamar rájöttem, hogy a Szentírás egyik legfontosabb üzenete az üdvösség. Négy évesen, egy este elgondolkodtam azon, hogy vajon mit jelent ez a szó. A négyéves pedig kihez fordul, ha segítségre van szüksége? Pontosan, a szüleihez.
Miután elmagyarázták nekem, elszántam magamat (és ezt kijelenthetem) életem egyik legnagyszerűbb döntésére. Hiszen immáron tudtam és értettem is a szó jelentését — Jézus, Isten Fia, azért jött le erre a világra, hogy meghaljon minden ember minden bűnéért. Azt is megértettem, hogy nem ez a történet vége, hiszen Jézus a harmadik nap feltámadt. Tudtam, hogy a „minden emberbe” én is beletartozom, és tudtam, hogy bűnbocsánatra nekem is szükségem van. Ezt végiggondolva, imádkoztam Istenhez. Arra kértem, hogy bocsássa meg a vétkeimet, és fogadjon lelki gyermekévé.
Ebből tisztán kivehető, hogy az üdvösségben semmi érthetetlen, semmi misztikus nincs. Ez egy egyszerű üzenet, amit egy kisgyermek is meg tud érteni, és képes Isten mellett dönteni — ha akar. Persze felmerülhet a kérdés, hogy vajon ez a döntés valódi volt-e? Tényleg tudtam akkor, gyerekként, hogy mit csinálok? A válasz természetesen az, hogy igen. Ez pedig azért olyan biztos, mert ha fel is merült másban, vagy bennem a kérdés, az életem válaszolt rá: azóta Istennel közös úton járok, ha azonban eltévedem is, mindig visszatérek az Úrhoz, és kijelenthetem, hogy nem tudom és nem is akarom elképzelni az életemet Ő nélküle.

Gépészmérnök, diakónus
Nem lehet kereszténynek születni, a mennyországot nem lehet kiérdemelni. Most már tudom, de ez nem volt mindig így. Nem különböztem a legtöbb embertől. Tettem a dolgom, próbáltam megfelelni a körülöttem levő világ elvárásainak, sokat tanultam, betartottam a törvényt, és ez inkább több, mint kevesebb sikerrel működött is. A kereszténységről nem sokat tudtam — egy rég letűnt kor maradványának tekintettem, amelynek már nincs értéke, mondanivalója a modern ember számára.
A Bibliával való első személyes találkozásom eredménye az lett, hogy néhány fejezet elolvasása után levontam a következtetést, hogy a Biblia ellentmondásos, sok helyen unalmas és érthetetlen, Istene pedig szigorú és nem fukarkodik a büntetéssel azok számára, akik törvényeit megszegik. Kérdésekkel és előítéletekkel telve kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat. Ekkor találtam rá az Úrra. Két keresztény fiatal bizonyságtétele döbbentett rá arra, hogy az én legnagyobb problémám nem az előítélet, vagy a tudás és az ismeret hiánya, hanem a bűn. A bűn az, amely elválaszt engem Istentől.
Életemben először szembesültem azzal a ténnyel, hogy ha nem foglalkozom a saját bűnösségemmel, akkor az Istentől való végleges elszakadás, a pokol vár rám. Isten azonban ingyen adja az embernek a bűnbocsánatot és az örök életet Jézus Krisztus áldozatán keresztül annak, aki elfogadja azt. Megalázó volt a tudat, hogy Isten szemében nem vagyok elég jó, másrészt megdöbbentett az a szeretet, amit Jézus mutatott azzal, hogy hajlandó volt feláldozni a saját életét azért, hogy engem megmentsen a pokoltól.
Ez a két érzés — az alázat és az isteni szeretetre való válasz — munkálta ki végül bennem azt, hogy megvallva bűneimet Istennek, átadtam az életemet Neki, és kértem Jézust, hogy legyen annak Ura. Az az este, 1994 őszén, fordulópont volt az életemben. Egy olyan ajtó nyílt meg előttem, amelyen keresztül személyes kapcsolatban lehetek az élő Istennel, aki arra tanít, hogy felismerjem a magam és mások igazi szükségeit, bátorít és vigasztal a nehézségek alatt, vezet és kijavít, ha letérnék a helyes útról.

Újjászületésem története
Egy szürke novemberi napon autóbalesetet szenvedtem. A sérüléseim súlyosak voltak: térdtörés, a koponyacsont többszörös törése, koponyaűri sérülés, koponyaalapi törés, légzési elégtelenség. A kiérkező mentősök megállapították, hogy leállt a légzésem, ezért intubáltak, és háromszor újraélesztettek, majd a kórház intenzív osztályára kerültem. Gépi lélegeztetés, gégemetszés, öt nap kómában és mélyaltatásban eltöltött idő után tértem magamhoz. Az orvosok nem sok reménnyel bíztatták a hozzátartozóimat.
A lelkipásztorom viszont mást javasolt. Arra kérte az embereket, a lelkipásztorokat, misszionáriusokat és gyülekezeti tagokat, hogy imádkozzanak értem. Szerte a világban több ezren kezdték meg a munkájukat imádsággal, és kérték, hogy Isten adjon nekem felépülést. Ő válaszolt a kérésre, és most újra egészségesen és hálás szívvel, feleségemmel és kisfiammal lehetek. Elmondhatom, hogy testileg újjászülettem. De nem ez volt az első és legfontosabb újjászületés az életemben.
Római katolikus családban nőttem fel. Szüleim nem gyakorolták a vallásukat, templomba csak nagyobb ünnepekkor jártak. Nem éreztem, hogy ezek az események közelebb vittek volna Istenhez. Volt egy hiányérzet a szívemben. A kórházban, ahol a fiam született, megismertünk egy keresztyén anyukát, aki meghívott minket az otthonukba. Ott megtudtam, hogy ők hívő keresztyének, akik rendszeresen olvassák a Bibliát, és a szerint élik mindennapjaikat.
Mély benyomást tett rám a látogatásuk gyülekezetébe. A prédikáció alatt úgy éreztem, hogy csak hozzám szól az üzenet. Az istentisztelet végén a lelkipásztor megkérdezte, szólt-e hozzám a mai üzenet? Igen, válaszoltam — szeretnék biztos lenni abban, hogy a halálom után a Mennyországba kerülök. A lelkipásztor és egy másik idősebb keresztyén elvezetett bennünket egy csendes szobába, ahol megmutatták a Bibliából, hogyan fogadhatom be Isten Fiát a szívembe, amit én 2002. március 2-án megtettem.
Ezt te is megteheted, ha nincs igazi békesség a szívedben, mert még nem rendezted bűneidet Istennel. El kell fogadnod és hinned kell, hogy:
1. Mindannyian vétkeztünk„Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” (Róma 3:23)2. Bűneinkért büntetés jár
„Mert a bűn zsoldja halál...” (Róma 6:23)3. Miénk lehet a Megváltó
„Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt.” (Róma 5:8)4. Bűnbocsánatot nyerhetünk
„Aki hisz a Fiúban, örök élete van...” (János 3:36)
Én megtaláltam, mi hiányzott az életemből. Isten hiányzott! Ő megbocsátotta bűneimet, és így most biztos lehetek benne, hogy az örökkévalóságot a Mennyországban tölthetem. E négy nagyszerű felismerés segíthet, hogy te is megtaláld Őt.

Az én szüleim nem keresték Krisztust, a nagyszüleim is csak karácsonykor mentek a katolikus templomba. Keveset hallottam Jézusról, de ez alapján nagyon megszerettem Őt. Ahogy felnőttem, én kerestem Őt, és elmentem mindenhova, ahol hallhattam Róla. Beszélgettem Jehova tanúival, jártam egy társaságba, ahol nő volt a prédikátor, felkerestem a szövetségi baptistákat is. Bárhol jártam, valami ok miatt mindig tovább kellett állnom. Tudtam, hogy kell keresnem valamit, ami vezethetné az életem. Ezért a keleti vallások felé fordultam — kerestem a buddhistáknál, a krisnásoknál, foglalkoztam jógával is.
Közben a Bibliám az életem minden fontosabb eseményénél velem volt, olvastam, és arra vágytam, hogy megérthessem. Egy alkalommal észrevettem, hogy az otthonunk mellé költözött egy baptista gyülekezet. Tudtam, hogy meg fogom látogatni. Ez 1998-ban történt, amikor a gyerekeinket elvittük a nyáron rendezett Gyermek Biblia Hétre. Attól kezdve járunk a gyülekezetbe.
Először gyanakodva hallgattam a prédikációkat. De mikor arról volt szó, hogy ne a szomszédhoz hasonlítsuk magunkat, hanem Jézushoz, rájöttem, milyen vagyok igazából. Aztán megtudtam, hogy Jézus elvárja tőlünk, hogy megtérjünk. Akit szeretünk, annak teljesítjük a kívánságát. Ezért 1999. január 3-án behívtam Jézust a szívembe, és átadtam neki magamat.
Attól fogva teljessé vált az életem. Megtaláltam azt, amit kerestem. Krisztus velem van, és ennél jobb semmi nem történhet velem. Tiszta szívemből hálás vagyok Neki mindenért, ami velem történik. És Neki adom a dicsőséget is, mert az csakis Őt illeti.

Gyermekként katolikus családban nevelkedtem, de bérmálásom után már nem nagyon jártam templomba. Úgy véltem, elég ha a családomért dolgozom, nem korhelykedem, nem teszek törvény ellenes dolgokat, így nem gondoltam, hogy rosszabb lennék valakinél is a barátaim közül. Édesanyám révén megismertem egy gyülekezetet, ahova ő a gyermekeimet vasárnaponként elvitte.
Otthon kezdtek keresztyén énekeket énekelni, és többször hívtak engem is, hogy menjek velük. Amikor végre rászántam magam és elmentem, nagyon jól éreztem magam, de amikor már többször hallottam az evangéliumot, megértettem, hogy bűnös vagyok, és ha nem teszek ezzel valamit, a pokolba jutok. Azt is megértettem, hogy Jézus az én bűneimért is meghalt a kereszten, és ha elfogadom az Ő váltságát és bűnbocsánatot kérek Tőle, elfogadva a szívembe, Ő megbocsát, és megmentve lehetek.
Egy alkalommal a prédikáció után jeleztem, hogy szeretnék megtérni. Oláh Gedeonnal kerestünk egy csendes sarkot, és megmutatta nekem a Bibliából, hogyan fogadhatja el valaki Jézust a szívébe. Imádkoztunk együtt, elmondtam a bűneimet az Úr Jézusnak, Ő megbocsátotta, és a szívembe költözött. Ezután biztos voltam, hogy a mennyországba jutok.
A megtérésem után nagyon megváltozott az életem, mert megértettem, hogy nem másokhoz kell hasonlítanom magamat, hanem az Úr Jézus példáját kell követnem, ami igen magas mérce. Megértettem, milyen csodálatos lehetőséget adott Isten az imádsággal nekünk arra, hogy az Ő erejét kérhessük minden helyzetben. A Bibliát kezdtem folyamatosan tanulmányozni, mert megértettem, hogy az Isten szava, és a mai napokban is minden élethelyzetre van benne útmutatás.
Megértettem, a keresztény élet folyamatos növekedés az Úrban és követség, melyben az evangéliummal el kell érni a nem megtért családtagokat, munkatársakat és ismerős vagy ismeretlen embereket azért, hogy ha elfogadják az Úr Jézust a szívükbe, az új megtértekkel többen lehessünk együtt a mennyben.
Szeretnéd te is megtapasztalni, amit ők megtaláltak? Olvasd el az evangélium üzenetét, vagy vedd fel velünk a kapcsolatot — örömmel beszélgetünk veled.